Hogyan is néz ki mindez a mindennapi életben?

A cigány nőkről mindenkiben él valamifajta kép, ami tapasztalatokból, látottakból, hallottakból áll össze, vagy éppen sztereotípiákon alapul.

A női és férfi szerepek tanulás útján kerülnek elsajátításra, az adott társadalomban a közmegegyezésre és az ezen alapuló szocializációra épül a „társadalmi nem” (gender).

Milyen is a cigány nő? Milyenek a cigány nők a nem cigányok szerint?

A cigány nők ellen irányuló nem cigány előítéletes gondolatok legtöbbször a „szabados, korai párválasztásra”, a „korai férjhezmenetelre” és a sok gyerek vállalására vonatkoznak.

Mindez az eltérő szokásokból adódik.

Az eltérő cigány közegekben nagyban különböznek a szokások. Az alábbiakban a hagyományos, főként vidéki kulturális közegben élő oláhcigány közösségek néhány jellemzőjét fogom viszgálni.

Itt a nemi érdeklődés korszaka 10 év körül kezdődik. Ekkortól a lányokat már befogják a háztartási munkába. Kísérővel – idősebb testvér, rokon, szomszéd - már elmehetnek diszkóba, részt vehetnek a lakodalmak, keresztelők táncos-mulatós estéin. Mindezt befolyásolja a fiatal lányok testi fejlettsége. A látványosabban fejlődő, a nemi érést korábban elérő lányokat hamarabb engedi el szórakozni a család, mint a vékonyabb, fejletlenebb társaikat.

Bárhová mennek, figyelő szempárok kísérik, felügyelik mozgásukat, viselkedésüket. Leállítják a rámenősebb fiatalembereket, illetve szóvá teszik, esetenként a szülőknek is megemlítik, ha a lányuk „illetlenül”viselkedett.

Abban az esetben, ha az érési korszakban a fiatal lány nemi kapcsolatba bonyolódik, vagy viszonya van egy fiúval, az anya feladata, hogy megakadályozza a párkapcsolat elmélyülését. Gyakran eltiltják a fiútól, vagy elzárják tőle, illetve úgy alakítják a mozgásteret, hogy ne tudjanak találkozni egymással.

A 10-12 éves lányok férfi ismeretségi köre általában rokon és szomszéd fiúkból áll. Nagyon ritkán fordul elő, hogy ebben a korban a lány egy fiúhoz költözzön és tartós házassági kapcsolatban éljen vele. A szülők helytelennek tartják ezt a viselkedést, lévén, hogy a lány még gyerek.

Az udvarlás időszaka rövid, pár hónap. A 14 év körüli fejlettebb, a romnyi ideálhoz közelebb álló lányok már férjhez mehetnek. Nem számít későn házasodónak az a lány sem, akinek 16-17 évesen rendezik meg a lakodalmat. Abban az esetben, ha 18-20 évesen még nem ment férjhez, „vénlánynak”számít. Kortársai már asszonyok, esetenként több gyermekük született már.

Az ilyen lányokat büszkének tartják, a férfiak és a nők is csípős megjegyzésekkel illetik. Mivel a férfiak is korán házasodnak, nem valószínű, hogy hasonló korú párt talál magának, általában a lehetőség az elvált vagy özvegyen maradt férfiak körére szűkül, vagy a többségi társadalom tagjai közül választanak párt maguknak.

Előfordul, hogy a szülők választják ki gyermekük jövendőbelijét. Legtöbb esetben a fiatalok kezdik el kialakítani a kapcsolatot, hagyják, hogy egymás iránti érdeklődésükről a szülők tudomást szerezzenek.

Legfőbb dolog a tisztesség, becsület megőrzése. A lánynak szűzen kell férjez mennie. Ezért is van a korai házasság.

A menyasszony szüzessége minden esetben erénynek számít.

Ha a szülők ellenzik a kapcsolatot, két eset lehetséges, vagy elzárják és eltiltják a lányt a fiútól, vagy a lányt a választottja „megszökteti”.

Az utóbbi esetben, ha később mégis visszahozza az udvarló a lányt, már nem számít érintetlennek, ez nagy szégyen a lányos család számára.

A „lányszöktetés”gyakori. Általában akkor fordul elő, ha a szülők ellenzik a házasságot. A lány a fiúnál alszik, vagy valamelyik rokonuknál húzzák meg magukat. Azaz „megszöknek”, a családok előtt kinyilvánítják szándékukat. A szülők lecsillapodása után valamelyik rokonukkal üzennek, majd a fiatal pár felkeresi a lány családját. Az apa leül a leendő vejével és megbeszélik a dolgokat.

A közösség őrzi a hagyományt, kultúráját, szokásaikat. A szülők döntenek, tisztelik őket, szavuk van.

A leánykérés napján a fiatalember a családjával, vagy közeli, nagyra tartott férfi rokonával keresi fel a lányos házat, hogy megkérje az eladó leány kezét. A vőlegény leteszi az esküt, hogy szereti a lányt.

Ha a szülők, rokonok beleegyezésüket adják a frigyre, az egyben azt is jelenti, hogy a fiatalok a cigány világ törvényei szerint házasságra érettek.

A cigány közösségekben nem jellemző, hogy hivatalos szertartást tartanak a „cigánylakodalom” előtt.

A lakodalom megrendezése után az ifjú asszony és férj teljes jogú tagjává válik a közösségüknek. A női feladatok és jogok megilletik a feleséget, ugyanakkor a szigorú szülői felügyeletet a férj veszi át.

Ha egy bejelentett lakodalmat elhalasztanak, az a lányos család számára szégyennek számít, a menyasszonyból újból „nagylány” válik. („nagylány”-nak nevezik a hajadon, szűz lányokat)

Általában erre nem kerül sor, mert meggyőzik az esküvő fontosságáról a másik felet, illetve nyomós érveket hoznak fel a szégyen elkerülésére. Ha ebben az esetben is meghiúsul a lakodalom, akkor elkergetik a lányos háztól az udvarlót.

A cigányesküvő után a lány ártatlanságáról a véres lepedőnek kell tanúskodnia. A megszöktetett lány az ártatlansága elvesztését igazoló véres lepedőt anyjának adja, hogy őrizze az esküvőig, majd annak végén mutassa meg a jelenlévőknek.

Abban az esetben, ha az esküvő után töltik együtt az első éjszakát, az anyós követi nagy figyelemmel a lány ártatlanságának bizonyítékát.

A lány édesapjának vissza kell fizetni a lakodalmat, ha nem szűz a lány.

Amennyiben az esküvőt követő két éven belül nem születik gyermek a kapcsolatból, akkor elküldik a nőt a háztól.

A romnyi „alárendeltje”a férfivilágnak. Azonban óvatosan kell bánni ezzel a fogalommal, az „alárendelt”szerep ugyanis nem azonos a „kiszolgáltatott” női élettel. „El kell viselni”a férfit, holtig ki kell tartani mellettük, ez a cigány törvény. Egy nőnek tűrnie kell. A családnak, apósnak, testvérnek meg kell felelni; a nők kevesebbnek érzik magukat a férfinál.

Sokat tűrnek a gyerekekért, az lebeg a szemük előtt, hogy mi lesz velük, ha különmennek.

A nőnek jól körülhatárolható mozgástere van a cigány közösségben. Ez olyan életterületeket fed le, mint a gyerekszülés és gyermeknevelés, a háztartás vezetése és az otthon fenntartása. Ez utóbbi fontos feladata a nőnek, hiszen ebbe tartozik a pénz beosztása, a költségek kigazdálkodása, a tartozások fontossági sorrendben történő törlesztése. Mindemellett a nő nem ugyanolyan tagja a társadalmi életnek, mint a férfi.

A férfiak dolgába nem szabad beavatkozni, az üzleti tárgyalásokon nem vehetnek részt, beleszólásuk nincs.

A családban a férfi szava a döntő, az idősebb asszonyok a véleményükkel befolyásolhatják a férfiak döntését.

A közös mulatságok alatt az asszonyok és a férfiak külön ülnek, a családlátogatáskor a nők külön vonulnak.

Mindemellett a romnyi fontos és nélkülözhetetlen része a cigányvilágnak, jól behatárolt mozgási területtel, amelyen belül szabadon dönthet.

A cigány és nem cigány kulturális rendszer egyaránt szabályozott keretek között zajlik. Ebbe a rendszerbe tartozik többek között a női viselkedési norma szabályrendszere is.

A romnyik viselkedését szabályozó normarendszer nagyban különbözik a többségi társadalom által elképzelt cigány nőképről. Ami az egyik kulturális rendszerben visszásságot vált ki – korai házasság kötés -, az a másik rendszerben a nőiesség egyik fontos értéke – a romnyi ideálhoz legközelebb állók mennek leghamarabb férjhez.

A nem cigány világban a házasság szertartásának polgári és egyházi esküvői eleme egyaránt fontos, addig a cigány világban nem igazán számít, nekik értékesebb, ha a közösség felé deklarálják, jelzik a házassági szándékot.

A tradíciók tartják össze, tartják fenn a közösséget. Léteznek kulturális különbségek, azonban az eltérő emberi törvényszerűségek, gondolkodásmódok a kultúrák közötti egyenrangúságot erősítik.

Felhasznált irodalom:

Bakó Boglárka: Romlott nők és tiszta lányok, in Cigány világok Európában, Nyitott Könyvműhely Kiadó Bp.2006