Ki a szegény? Szegény az, akinek nincs hol laknia vagy szegény az, akinek nincs vagyona? A szociológusok megállapítása szerint szegény az, akinek az átlajövedelem hatvan százalékából, azaz körülbelül nettó ötven-hatvanezer forintból él havonta. Így a magyar társadalom egyharmada szegénynek tekinthető.

Az 1993. évi LXXVII. törvény rendelkezik a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. A törvény hatályánál fogva a kisebbségek, köztük a romák alkotmányos joga helyi és országos önkormányzatok létesítése. A kisebbségi önkormányzatok alapvető feladata a kisebbségek érdekeinek védelme és képviselete, melynek gyakorlására a törvény külön rendelkezése szerint van lehetőség.

Romák esetében különösen fontos a médiaelméletnek az a megállapítása, miszerint a társadalmi valóság nem csupán megjelenik, hanem (elő)állítódik a médiában, vagyis a sajtó egyszerre reprodukálja és reprezentálja a valóságot. Egyrészt reflektál a romák élethelyzetére, jól-rosszul tükrözve azt, másrészt döntő befolyása van a velük kapcsolatos vélekedésekre, a közgondolkodásra. Megszüntetni ugyan nem tudja a cigányságot övező előítéleteket, de cigányképével erősítheti, és sok esetben erősíti is a cigányság és a többség közötti jelentős térbeli és társadalmi távolságot.

Annak ellenére, hogy a kormányzat, f?ként az oktatás terén fellépett a diszkrimináció ellen, a romák továbbra is diszkriminációval szembesülnek az élet minden területén, például az egészségügyi ellátásban, a munkavállalás során és lakáskérdésekben- áll az Amnesty International (AI) 2004. évi jelentésének ismertetésén.

Míg a rendőrök ellen bántalmazás, kényszervallatás, jogellenes fogva tartás miatt tett feljelentések tizede sem zárul vádemeléssel, a hivatalos személy elleni erőszak miatt indított nyomozások gyanúsítottjainak több mint kétharmada kerül bíróság elé. Az igazságügyi tárca összesítése pedig azt mutatja: a bíróságok kilencszer annyi közeget bántalmazót ítélnek végrehajtandó börtönbüntetésre, mint erőszakért elmarasztalt rendőr

A rendszerváltás előtt és utáni kormányok is meghirdették a telepfelszámolási programjaikat, de a legtöbbször a helyiek ellenállása miatt sok telep ma is áll, vagy újakat alakítottak ki. (1971-ben a roma családok kétharmada lakott még ezeken a telepeken, a legtöbb helyen csatorna, vezetékes víz és áram nélkül.) Az egészségügyi helyzet terén alapvető változást jelentő telepfelszámolás tehát elmaradt, egyes telepeken a víz 25 évvel az első rendelet megszületése után sem volt bevezetve.

A romák lakáshelyzete a szocialista korszak utolsó két évtizedében javult, a roma népesség szegregációja azonban ellentmondásosan alakult. 1971-ben a roma háztartások 65,1%-ka élt elkülönült telepeken, főként putrikban. 1993-ban a cigány családoknak már csak 13,7 százaléka él ugyanitt. A telepeken élő romák arányának gyors csökkenése a városokba áramlásukkal járt együtt (amely új városi szegregációs minták kialakulásához vezetett), jóllehet a romáknak az összlakosságnál ma is jóval nagyobb hányada él falvakban illetve kistelepüléseken.

Harmadára csökkent a dolgozó roma férfiak száma A 80-as évek derekán a roma férfiak 85 százalékát foglalkoztatták, ma alig 28-29 százalékuknak van munkája. Még tragikusabb adat, ha azt nézzük, hogy 1993-hoz képest egyáltalán nem változott a cigányok foglalkoztatása. Ennek legfőbb oka továbbra is az alacsony képzettség. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a romák sokkal nagyobb hányada lakik falvakban és kistelepüléseken, mint az összlakosság. Ráadásul azokban a régiókban élnek, amelyekben amúgy is kritikus a foglalkoztatás. Az egy főre jutó eltartottak aránya is katasztrofális, hiszen egy keresőnek sokszor kilenc-tíz emberről kell gondoskodnia.

Az Európai Unióban a gyermekek két és fél, Magyarországon viszont 5,3 százalékát minősítik fogyatékosnak. Felmérések szerint évente 2500-2800 gyermek álfogyatékosként kerül be a rendszerbe. Az Országos Közoktatási Intézet (OKI), 2004-ben elkészült tanulmánya szerint a magyarországi iskolákban megtalálható négy fő szegregációs típust különböztettek meg a kutatók: iskolák közötti szegregációt, iskolán belülit, kisegítő iskolákba való elkülönítést és a magántanulóvá nyilvánítás