Például Ráczné Kalányos Gyöngyi képein a tűzszárnyú és fatestű anya visszatérő motívum, ehhez hasonló Jovánovics László, akinél szintén valamiféle materiális anyatípus jelenik meg. A képek egyfajta ősi erőt sugároznak, ami eredendően a cigány gyökerekhez vezethető vissza, képeiken az őselemekből táplálkozva tör felszínre rejtett mondanivalójuk. (A képeken megtalálható a 4 őselem: a tűz, a víz, a föld, a levegő motívumai.)

Horváth Judit azonban a hétköznapokból merített Dallas-t néző, cigányasszonyt festi meg, Ő olyan nőket ábrázol, akiket mindannyian ismerünk.

Minden festő másként látja és láttatja a nőket: Vári Zsolt a 21. századi, ideális nőtípust, kissé erotikus, és rendkívül dekoratív formában ábrázolja.

Váradi Gábor, visszanyúl a Caspar David Friedrich -féle romantikához, nőképei sejtelmesek, szépek, álmodozóak.

Oláh Jolán figuráira jellemzőek a világra rácsodálkozó, tágra nyílt, „zsebóra szemek”, ami naiv, gyermeki lélekre utal.

A fentebb felsorolt példákból látható, hogy mennyire sokszínű és egyéni a nőábrázolás a roma képzőművészetben.

Ennek ellenére, az minden alkotóról és műről elmondható, hogy nem csak specifikus mondanivalót akarnak ábrázolni, hanem egyetemes, mindenkit foglalkoztató kérdéseket, gondolatokat képeznek le.

A kiállított művek a Fővárosi Önkormányzat Romano Kher Képzőművészeti Közgyűjteményéből valók.

A kiállítás helye: Balázs János Galéria

(1084 Budapest, Tavaszmező u. 6)

Megtekinthető: 2005. augusztus 27-ig