 |
Az aulában további képek: hosszúra nyújtott téglalap vagy rendhagyó, háromszög alakú keretben szakrális témák: szentek, feszület, Madonna-portrék, valamint komplex kompozíciók, melyekre nehezen lehetne alkalmazni a hagyományos értelemben vett zsáner fogalmát. Szentandrássy túl misztikus, túl elvont ehhez... Képei dinamikusak, minden részletük él, mozog, mesél... Akadnak köztük naiv, rajzszerű, stilizált népi motívumokkal sűrűn dekorált alkotások, míg máshol szinte végtelen perspektívájú, légüres térben lebegnek a finoman árnyalt figurák.
Mialatt a meghívottak első benyomásaikat ízlelgették a kiállításról, odabent is összeállt a műsor. Lassan megtelik a terem, és tiszta, panaszos énekhang ível az elektronikus zenei kíséret fölé; a közönség között átlibbenve a színpadra lép a táncosnő... indiai ihletésű ruhát, fátylat visel - ennek éles kontrasztként villan elő a tar fő, mely az oltár előtt kuporgó, szintén India szerzeteseit idéző fiún is visszaköszön. Baloldalt karosszék, benne fekete csizmás, szmokingkabátos, kalapos alak ül mozdulatlanul. Maszkja szerint az Ördög, a Halál... A lány hajlong, kék fátyla körbelengi az apró színpadot. Leborul "hóhéra" előtt, majd kettejük egymást ellenpontozó tánca, szinte harca következik. A csizmasarok erőszakos koppanása, a határozott mozdulatok, és a hangtalan szenvedés, lágy elhajlások, forgások dialektikája. A pár perces műsor végén a zene elhalkul, a maszk lehull, az eddig némán meditáló "hindu szerzetes" pedig középen megállva egyetlen, elgondolkodtató mondatával összefoglalja a cigány holokausztot idéző, szimbolikus, absztrakt, modern koreográfiát.
A férfi szólótáncos - a Rossz - szerepében Farkas Zsolt, a Khamoro együttes "mindenese": zenésze, táncosa, zeneszerző-szövegírója és nem utolsósorban: művészeti vezetője szerepelt. A rövid megnyitót (és Szentandrássy István meglepetését: a sebtében a színpadra terített, az Utolsó vacsorát ábrázoló vászon bemutatását) követően a ház igazgató asszonya a szomszédos bárba invitálta az egybegyűlteket egy kis fogadásra, beszélgetésre, ezt követően pedig a színházterembe, az esti koncertre. A program gazdagnak és érdekesnek ígérkezett...
A harmadik emeleti nagyszínpadon eközben már hangoltak a zenészek, rögtönzött próbát tartottak a csinos, fiatal táncos lányok. A Khamoro együttes új lemezének, a Romano Ratnak a bemutatójára készülődtek. És ha az arra járó bekukkantott az öltözők előterébe, talán azt hihette, rossz helyre érkezett... valamilyen nemzetközi táncfesztiválra, esetleg ázsiai estre. A kis késéssel kezdődő, majdnem két órás műsor azonban senkiben nem hagyott kérdőjeleket.
Felcsendül az első zeneszám; a produkció Farkas Zsolt szólótáncával indul. Szenty felkonferálását követően aztán a roma és magyar fiatalok komoly ízelítőt adnak a közép-európai cigány kultúra autentikus dallamaiból, a hallgatónak nevezett, lassú, bús melódiáktól az igazi, pörgős táncritmusokig. A hangszerelés gazdagságát vagy tucatnyi zenész biztosítja, köztük a Ternipe meghívott vendégei. A hagyományos népi hangszerek, mint a cimbalom, a kanna, a kanál, a mandolin (mindez természetesen a jellegzetes vokállal, a szájbőgőzéssel kiegészítve) a modern instrumentumokkal: gitárral, szaxofonnal, szintetizátorral fuzionálva, a keleties derbukával, és a hegedű modern, elektronikus verziójával kiegészülve nagyon jól szimbolizálja az együttes koncepcióját: a hagyományos cigányzene XXI. századi környezetbe emelését, és a más népek cigány kultúrája felé történő nyitást. A repertoárban is egyformán jelen vannak a magyarországi (főként szabolcs-szatmári) és a román, orosz, valamint egzotikus ihletésű dallamok.
Számos táncdallamra koreográfiát is készített az együttes; ezeket - a többségében az új CD-ről válogatott zeneszámokat színesítendő - négy fiatal táncosnő viszi színpadra; tarka ruhájuk, bő szoknyájuk együtt mozdul, forog, libben a hatalmas, szőke, barna, fekete hajzuhatagokkal. A női cigánytáncok egyszerű szépségével, a finom lábmunkával és beszédes karmozdulatokkal valósággal elbűvölik a közönséget. Egy-két produkcióban megjelenik a férfi szólista is, határozott lépésekkel, széles mozdulatokkal, látványos bokázással kitűnően érzékeltetve a nemek táncstílusának különbözőségét, a páros tánc spontánnak ható, olykor kacérkodó, pas-de-deux-szerű együtt mozgását. Majd egy egészen más stílus is megjelenik muzsikában, táncban: olyan, amihez a hazai, hagyományos cigányzene kedvelői még nincsenek igazán hozzászokva... A nem magyar cigánytáncok bemutatója rendkívül színes, egzotikus, néhol szinte akrobatikus kavalkádja egy indiai, rádzsasztáni koreográfiával indul, ezt pedig hastánc és román tánc követi, majd később egy makedón összeállítás. A ruhák, mozdulatok, kvázi show-elemek mindazonáltal egyáltalán nem "lógnak ki" a Khamoro tökéletes egészt alkotó műsorából. Az egyre fokozódó hangulat végül egy színpadi össztáncban kulminál, és a nézők tapsviharával ér méltó véget...
Romano Rat, azaz cigány vér - találó cím a zenekar második CD-jének (első zenei anyaguk a Lingara, azaz csavargók). Ugyanúgy, ahogy találó a Khamoro (nap) elnevezés, hiszen egyfajta hitvallásuk az, ami a CD borítóján is áll: "A Nap élet elem számunkra a cigány kultúra is az." Zenéjükkel, táncaikkal valóban egyszerre képviselik az eredeti természetességet, a cigány kultúra egyetemességét, jelenlétét a világban, valamint azt a derűt, melegséget, energiát, amit legfontosabb lételemünk: a világunkat éltető Nap ad meg számunkra. |
|
