A Nyitott Műhely (foto: www.nyitottmuhely.hu)

Az ELTE Kulturális Antropológia Tanszék fennállásának 15. évfordulója alkalmából tartott műhelytalálkozót november 12-én szombaton este a Nyitott Műhely, Vajda Péter szervező-vendéglátó jóvoltából. A Boglár Lajos emlékére rendezett találkozón a jelenlegi kulturális antropológia három generációját A. Gergely András, Papp Richárd és Boross Balázs képviselte.  

A hallgatóság lassan oldódik, az első kérdések az alapokra kérdeznek rá a kulturális antropológia definícióját feszegetve. Az embert, a kulturális gyakorlatot, a társas viselkedést kutató tudomány - hangzik a válasz. Főbb elemei a szociálpszichológia, a pszichológia, a művészetelmélet, a vallásértelmezések, a néprajz. Egyben „a bensőségesség tudománya”: a társas viselkedés szubjektív oldalát kutatja. Célja, hogy az emberi viselkedés megértésének mélyébe vezessen, minél árnyaltabban bemutassa, hogyan működik a közösség, hogyan működik az ember. Ehhez legfőbb eszköze a terepmunka, vagyis a helyszíni kutatás. Nem légifelvételeket készít az adott közösségről, hanem belülről éli meg és írja le azt. Nem róluk írok könyveket, hanem velük együtt gondolkodva beszélek róluk – idézik először, de nem utoljára a 2004-ban elhunyt Boglár Lajost, a hazai kulturális antropológia atyját, a világhírű néprajzkutatót. Boglár Brazíliában született és élt tizenhárom évig.  Már felnőtt néprajzkutatóként évente több ezer kilométert utazott, hogy a nambikuarákkal, a piaorákkal, a guaranikkal és a wayanákkal éljen. Hetvenkét évesen ment utoljára az őserdőbe, a botokudó indiánok közé. Személye ma is legenda. Mesélt, és hallgattuk – mondják volt tanítványai. Mesélt például Wayaman apóról, az indiánról, akit ő hozott Magyarországra, és aki rettegett az 56-os villamostól, mert biztos volt abban, hogy ez a sárga dolog nem más, mint a Tulu Pere, a gonosz Kétfejű Kígyó.

De mitől terep a terep? Feltétlenül a világ távoli tájain lehet csak terepet választani, embert kutatni, érdekességekre lelni? Vagy a kelenföldi lakótelepen, az aluljáróban, vagy a Wayaman apó által rettegett 56-os villamoson is közelebb kerülhetünk az ember lényegének megértéséhez? Kiderül, hogy lehetséges és értelmes feladatot választ az a szakember, aki saját társadalmában kutatva antropológiai nézőpontot vállal. Sőt, az antropológia számára akár egy ember is lehet releváns és kutatható témakör. De mi a helyzet akkor, ha a kutató és a kutatott egy és ugyanaz a személy - csap le azonnal a hallgatóság. Ez esetben a kulturális antropológia egy folyamatos, interaktív játékká válik, saját magam indítékainak, ösztönzőinek, vágyainak és cselekedeteinek jobb megismerésére és megértésére. Ez természetes, mivel „minden égi és földi dolgok közül én érdeklem a legjobban magamat” , lehetne idézni Popper Pétert. 

A hallgatóság érezhetően motiválttá válik, potenciális tereptárgyak méregetik magukat és egymást az elhangzottak fényében. Ezt némileg lelohasztja az úgynevezett antropológiai nézőpont bővebb kifejtése. A kutatás alapja a részvételen alapuló megfigyelés, a „bennfentes kívülálló” szerepköre. Ez még talán menne, de a kulturális relativizmus, az a teljes és totális nyitottság, amely nem minősít, nem értékel, nem ad sem értékítéletet, sem alá- vagy fölérendelést, csak befogad és megértésre törekszik, már többeket elgondolkoztat. A kétségek kicsúcsosodnak az antropológia hasznát kutató kérdésekben. A legjobb, amire az antropológiát használni lehet, hogy elbizonytalanítson – hangzik a válasz. Mindig más a kérdés, mindig más a válaszadó, mindig más a válasz. Ráadásul ez a tudomány gyakran nem is a kérdésre keresi a választ, hanem a kérdés relevanciáját teszteli. De ha igen, akkor nem hisz az előregyártott prekoncepcióknak, hanem saját, eredeti és sohasem általános érvényű válaszait keresi. Az a kulcs, amely minden zárat felnyit, csak álkulcs lehet – idézik ismét Boglárt.

A nyitottság, az empátia, és így a tolerancia taníthatóságát firtatja a következő kérdés. A kutatók szerint az elutasítás a legtöbbször valójában védekezés, a félelem attól, hogy a kérdezőnek meg kell kérdőjeleznie saját valóságát.  Előadók és hallgatók teljesen egyetértenek abban, hogy a jelenlegi magyar társadalomra ráférne némi többlet az antropológiai szemléletből, amit többek között a hasonló műhelybeszélgetéseken, vagy a frissen kialakított, gazdag tartalmú http://www.anthropolis.hu/ honlapon igyekeznek terjeszteni. Így igazzá válhatnak majd az antropológia hasznáról mondottak, miszerint az antropológiának alapvetően nincs haszna, de ha mégis, akkor rengeteg.

Az együttgondolkodás jó hangulatban evez át kiscsoportos beszélgetésekbe, az érdeklődő teájához a falon díszelgő ötliteres üvegekből választhat magának valamilyen alternatív szálastea-keveréket. Francia vanília, alma-fahéj, citrusfélék, ír whiskey. Klasszikus alumínium teakanál, méz. A Nyitott Műhely méltán vált a hazai altermondi közösség kedvelt találkahelyévé. A bensőséges intellektualizmus még a mosdóból sem maradhat ki, a faltól falig könyvespolcokon a Holmi, a Liget, a Hitel számai pihennek szemérmesen némi porréteg alatt. Az antropológiai szemlélet egyfajta intellektuális orvvadász-engedély, a kutatónak joga van bármit terepnek tekinteni, megfigyelni és elemezni - hangzott el. A résztvevők lassan felkerekednek, a terepmunka a metróban, a buszon, vagy a kutatók által a legérdekesebbnek ítélt mikrotársadalmi intim környezetben folytatódhat.

Ajánló:

www.nyitottmuhely.hu

www.anthropolis.hu